Francois Truffaut Cannes-ban a legjobb rendezés díját nyert első filmje személyes hangvételű, saját, nehézkes gyermekkora tükröződik vissza benne. A film gyermekfőhőse Antoine Doinel formázza meg voltaképp a rendezőt. A film témájának az alapja, ha a családi élet boldogtalan a gyerek is boldogtalanná válik, és ő issza meg a levét.

Antoine Doinel (Jean Pierre Léaud) egy átlagos párizsi kamasz, aki nem találja helyét sem az iskolában, sem otthon a szűkös lakásban élő családja társaságában.  Tanárai rendre előkapják csintalanságai és iskolakerülése miatt. Anyja és nevelőapja nem igazán foglalkoznak vele, ha foglalkoznak, akkor is csak utasítgatják vagy letorkolják, ha épp valamit nem úgy tesz. Így iskolán kívüli idejét szintén egy a szülők által magára hagyott osztálytársával tölti, miközben anyját rajtakapja egy szeretőjével az utcán. Az anyja ezután látszólag megértőbb, figyelmesebb lesz a fiúval mivel fél az elárulástól. Mindeközben úgy tűnik, hogy egy kis figyelem miatt Antoine is igyekszik felzárkózni a tanulásban, s mivel egyedül Balzac-ot szereti, az ő szavaival élve írja le nagyapja halálát az esszéjében. De a tanár inkább plágiumnak mintsem Balzac iránti tiszteletnek veszi a dolgozatát, így félve a következményektől elhatározza, hogy saját magát eltartva elszökik örökre otthonról...

Truffaut egy hányatatott, eltékozolt gyereksorsot mutat be filmjében. Antoine-nak állandóan bűntudata van jegyei, viselkedése miatt, és hogy mit szólnak majd a szülei mindehhez, de közben láthatjuk, hogy a szülők sem makulátlanok és a gyermekkel való törődésben egyáltalán nem mélyednek el, csak a maguk bajával vannak elfoglalva, és a boldogtalan házasságukkal. Talán ez a hanyagság, boldogtalanság okozza a fiúban a zavaros vizekre való evezést. A téma komolysága mellett néhol azért humoros pimasz diákok vs. oktondi tanárok szituációk is tarkítják a filmet.

A filmet Truffaut André Bazin filmkritikusnak ajánlotta, aki akkor karolta fel őt, amikor az fiatalemberként válaszút elé érkezett: filmes lesz belőle vagy bűnöző. Többször nyilatkozta, hogy a mozi mentette meg az életét. Megbűvölte az eltévelyedett diákot, és olyasvalamit adott neki, amit végre szerethetett.[1]

Forrás:

[1] Ebert, Roger: 100 híres film, Budapest,  2006, Európa Könyvkiadó, 430,433

Videóforrás és képforrás:

youtube.com