Az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore filmje egy önéletrajzi ihletésű családi eposz. Bagheria, vagy ahogy Tornatore nevezi Baaría egy szicíliai kisváros, a rendező itt született és nőtt fel. Filmjéhez az itt szerzett tapasztalatokból és élményekből merített. A film történelmi hátteréül a II. világháború és a fasizmus szolgál.

Peppino (Francesco Scianna), a film főhőse Baaríában él édesapjával és bátyjával. Ciccio az apa pásztorkodásból próbálja fenntartani a családot. Peppino már gyerekként szemtanúja az apja és a városbéliek sanyargatásának, így felnőtt férfiként belép a Kommunista Pártba, mert úgy gondolja, hogy csakis a szocializmus lehet az igazságtalanságból kivezető út. Közben megismerkedik Manninával (Margareth Made), akinek szülei a kezdetekben ellenzik a fiúval való kapcsolatát a párttagsága miatt. Peppino küzd a politikai meggyőződéséért (a sorok írója szerint talán egy kissé hosszú ideig is...) megél sikert és bukást, boldogságot és fájdalmat, mindeközben apaként és idős emberként próbálja a hosszú évek tapasztalatait átadni fiának Pietronak, aki ugyan mindvégig felnéz apjára, de nyomdokaiba sosem lép. Peppinonak rá kell jönnie, hogy ugyan álmai, vágyai szertefoszlottak, de a család mindvégig megmarad, mint összetartó erő. 

Mint a legtöbb Tornatore filmben, ebben is megjelenik az idő múlása, a gyermekkorba való visszavágyódás, leragadás és az emlékekhez való ragaszkodás. Tornatore érzékelteti, hogy ez csak egy film az elmúlásról, és arról hogy a világ folyamatosan változik körülöttünk, de a múlt pillanatait meg kell őrizni. Filmjébe csempész azért egy kis vidámságot is azzal, ahogy Baaría nyüzsgő, nagyszájú népe igencsak sajátosan éli meg a mindennapokat. Itt mindenki ismer mindenkit, egymást túlordítva beleütik az orrukat a másik dolgába. Még azt is megengedik maguknak, hogy olykor a fasisztákon, élükön Mussolinivel gúnyolódjanak. Ugyanakkor megmutatkozik ennek a kisvárosi létnek az árnyoldala is: a városbéliek kiszolgáltatottsága a földesuraknak, éhezés, nyomor, a háborútól való kétségbeesés és félelem. Mindeközben a kor hangulatát, Baaría szépséges táját pedig a meleg tónusú képkockák, a gyakran alkalmazott látványos nagy totálok, és Ennio Morricone dallamai adják vissza.

Tornatore filmjében minden megvan, ami egy igényesen elkészített (szinte már hollywoodi monumentális alkotásokhoz sorolható) szórakoztató filmhez szükséges; dráma, romantika, érzelem, egy csipetnyi humor, szépen fényképezett környezet, statiszta tömegek. De mindezeket Tornatore az dél-olaszos temperamentumból fakadó realista színészi játékkal, az idősíkok és álom-valóság keveredésével együtt úgy adagolja, hogy még ha csak hajszál híján is, de ne lépje át az kommerszesedés határát.

Videóforrás:

youtube.com