Peter Strickland különleges látványvilágú filmjében a mindennapi párkapcsolatokra jellemző helyzeteket, problémákat tárja elénk mindezt egy két nő közötti BDSM viszony köntösébe bújtatva. A helyszín és a kor nem ismert, férfiak nincsenek, annál inkább hímnemű lepkék. Strickland szerint ez így kiegyenlíti a nemek egyensúlyát a filmben. Maga a film címe is egy lepkefajra utal. A film hangulatos zenéje pedig tökéletesen simul ebbe az ismeretlen helyenként bizarr és lassú folyású környezetbe, amit csak a rovarokról bevágott zaklatottabb képkockák bontanak meg. 

Evelyn (Chiara D'Anna) aki egy kastélyban cselédlányként dolgozik, rendszeresen késik és hibákat vét a munkája során. A kastély úrnője Cynthia (Sidse Babett Knudsen), aki egy lepkeszakértő rendre megbünteti ezért szexuálisan. Evelyn engedelmesen teljesíti a domina úrnő perverz szexuális vágyait. Míg egy kis idő múltán a szerepjátékukban való elmélyedés mellett elkezd körvonalazódni a valóság, ami egyfajta csavarként is szolgál, és más szemszögből kezdi láttatni a két nő viszonyát. Mintha a valóságban felborulna a szerepjátékban betöltött irányító-szolgáló szerepkör és fokozatosan egy hétköznapi párkapcsolat szeretettel, bizalommal, alkalmazkodással vagy épp elvárásokkal, összeférhetetlenséggel, unalommal tarkított mindennapjait látnánk, amit az egymás iránti szerelem tart össze.

Néha úgy tűnik, hogy Strickland filmjének szürreális képi világának hatása erősebb, mint maga a történet. Itt meg kell jegyezni, hogy a filmnek magyar vonatkozása is van, ugyanis a magyar Pioneer Pictures gyártásában készült, illetve Magyarországon forgatták. A látvány Pater Sparrownak, a vágás Fekete Mátyásnak és a régebbi korokra emlékeztető jelmezek Flesch Andreának köszönhetőek. A rovarokról bevágott álomszerű, pattogósabb egymásra fényképezett képkockák, a melegebb, mélyebb tónusokra alapozó képihatás, a régebbi korra emlékeztető miliő és ruhadarabok és filmzenéért felelős Cat’s Eyes indie-pop zenekar fülbemászó dalából adódó összhatás emlékezetesé teszi a filmet.

De nem lehet elmenni a történet mellett sem, ahogy Strickland bemutatja a két nő szerelmi viszonyát, akik igyekeznek az olykor fásultabb, sablonossá vált kapcsolatot a maguk módján szinten tartani. A filmben megjelenő erotika sem nyíltan hanem inkább csak sejtetően van ábrázolva, a lecsupaszított valóság helyett inkább művészi szintre van emelve. Maga a leszbikusság is mellékes a történet szempontjából, nem számít, hogy a két nő hogyan ismerkedett meg egymással. Csak a csendesen hömpölygő jelen történetük áll a középpontban egy olyan furcsán idillikus közegben, amelynek sem a helyszínét, sem az idejét nem tudjuk, de azt viszont igen, hogy valami bizarr oknál fogva minden nő lepkékkel kapcsolatos tudományos előadásokra jár.

Itt tudsz belehallgatni a filmzenébe

Videóforrás és képforrás: 

youtube.com