Vittorio De Sica filmje a neorealista filmtörténet egyik legszebb alkotása. Az irányzat jellemzője, hogy a háború utáni valóságot tárja elénk, amatőr szereplőkkel, valós külvárosi helyszínekkel. A történet középpontjában pedig egy plakátragasztó munkás áll, akinek ellopják a munkaeszközét egy biciklit, így kisfiával elindul, hogy megtalálja a tolvajt és vele együtt a biciklijét.
Antonio Riccinek (Lamberto Maggiorani) a film külvárosi főhősének szerencséjére a nagy munkanélküliség közepette egy plakátragasztó munkát ajánl fel a munkaközvetítő, amikor már szinte mindenüket elzálogosították. Egyetlen bökkenője van az újdonsült munkának, hogy bicikli szükséges hozzá, így Ricci és felesége gyorsan beadják ágyneműjüket a zálogházba, hogy helyette kiváltsák a kerékpárjukat. Amikor már minden adott, hogy Ricci elkezdje a munkát, a legelső munkanapján egy tolvaj ellopja a biciklijét. Ricci utánaered, de szem elől téveszti a fiút. A férfi felkéri egy ismerősét, aki a szemeteseknél dolgozik, hogy segítsen neki még másnap hajnalban megtalálni a biciklijét a városban, mert nem veszítheti el a munkáját. Ricciékhez Bruno (Enzo Staiola) a kisfia is csatlakozik, aki lelkesen segít a felnőtteknek a kerékpár felkutatásában...
De Sica apró kis rezdüléssekkel érzékelteti, ahogy Bruno felnéz az apjára, lázasan követi és mindvégig meg akar neki felelni mindaddig, míg apja reményvesztettségében már gorombáskodni kezd vele. De a gyerek kiengesztelődik, amint apja vigaszul teletömi hasát egy flancos étteremben utolsó fillérjét is feláldozva. Viszont egy későbbi az apa által elkövetett meggondolatlan lépés talán örökre nyomot hagy a fiúban, csalódik az apjában. Ricci könnyei sem azért folynak már, mert elvesztették megélhetésüket, hanem azért, mert tudja valami sokkal fontosabbat is elveszített...
Kép és videóforrás:
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ladri_di_biciclette_(film).jpg;
youtube.com; giphy.com
