A mozgóképet az 1890-es években fedezték fel, az ipari forradalom hívta életre, mint a telefont, a fonográfot és az automobilt. A mozgókép a szórakozás új formája, a művészet új médiuma is volt, hetedik művészeti ágnak is nevezik.

A tudósoknak először azt is fel kellett ismerniük, hogy az emberi szem mozgást érzékel, ha másodpercenként legalább 16 kép pereg előtte gyors egymásutánban. Ekkor kerültek az üzletekbe a mozgás illúzióját keltő optikai játékok (fenakisztoszkóp, zoetrope). Több feltétele volt a mozgókép kialakulásának.Kellett egy olyan felület, amire ki lehet vetíteni a gyors képsorozatot. Illetve szükséges volt, hogy fotográfiai eljárással tiszta felületre képsorozatot lehessen készíteni, ezzel együtt az expozíciós időt le kellett rövidíteni, úgy, hogy egyetlen másodperc alatt 16 vagy még több kép rögzüljön. Továbbá szükség volt arra, hogy a gépeket a felvevőgépen gyorsan áthaladó, hajlékony alapanyagra lehessen rögzíteni.

Eastman

George Eastman 1888-ban olyan fényképezőgépet tervezett, amely fényérzékeny réteggel bevont filmtekercsre rögzítette a képeket. Eastman a gépet Kodaknak nevezte el. Ezzel az áttöréssel nyílt meg az út a filmezés előtt.

Muybridge

Sok feltaláló járult hozzá a filmezés kialakulásához, noha ő maga nem fényképezett mozgóképet. Némelyiküket csupán a mozgás érdekelte. Eadweard Muybridge fényképészt 1878-ban arra kérte Kalifornia volt kormányzója, Leland Stanford, hogy dolgozzon ki egy módszert a vágtató lovak fényképezésére, hogy elemezni lehessen a lábuk mozgását. Muybridge egymás mellé állított tizenkét fényképezőgépet, amelyek mindegyike másodperc ezredrésze alatt készített egy felvételt, ily módon fél másodperces időközönként rögzített egy mozgásfázist. Muybridge nem tett többet a mozgókép felfedezéséért, de számottevően hozzájárult az anatómiatudomány fejlődéséhez, azzal a több ezer állóképpel, amelyeken sorba állított fényképezőgépei rögzítették a mozgásfázisokat.

Edison és Dickson

Az amerikai feltaláló Thomas Edison és asszisztense W. K. L. Dickson nevéhez fűződik a kinetográf kamera és kinetoszkóp nézőszekrény tervezése, amelyben görgősoron futatták az Eastman féle Kodak filmtekercset. 1891-ben került szabadalmaztatásra. Dickson hüvelyknyi (úgy 35 mm) széles csíkokra vágott több Eastman filmet, a végüket összeragasztotta, és minden képkocka mindkét oldalára négy lyukat vágott, hogy egy fogakkal felszerelt szerkezet áthúzhassa a szalagot a felvevőgépben és a kinetoszkópban. Ez egy jelentős mozdulat volt a mozi történetében, hiszen a szabvány azóta is a kockánként négy perforációs lyukkal ellátott 35 mm-es nyersfilm.

Gépük kereskedelmi kiaknázására megfelelő filmekre volt szükségük. Edison New Jersey-beli laboratóriumának területén építették fel egy Fekete Máriának elkeresztelt kis stúdiót. Filmjeik húsz másodpercesek voltak, ennél hosszabbat ugyanis a kinetoszkóp nem tudott futtatni. A legtöbb filmen rövid jeleneteket lehetett látni vaudeville és a sport világából ismert személyek szereplésével. Az első kinetoszkópszalon 1894. április 14-én nyílt meg New Yorkban. Hamarosan az Egyesült Államok és más országok több szalonjában is megjelentek.

A vaudeville táncosnő Amy Muller táncol a Fekete Máriában (1896)

Lumiére fivérek

Louise és Auguste Lumiére dolgozta ki azt a vetítőrendszert, amely kereskedelmileg kiaknázható vállalkozássá tette a filmet. 1894-ben egy helybéli kinetoszkóp tulajdonosa felkérte őket, hogy készítsenek az Edison által árusított filmeknél olcsóbbat. A fivérek hamarosan megterveztek egy elegáns kis kamerát, a kinematográfot. Egyik fontos döntésük volt, hogy filmjeiket másodpercenként tizenhat képkocka sebességgel készítették, az Edison által alkalmazott másodpercenkénti negyvenhat kocka helyett.  A következő kb. huszonöt évben ez volt a nemzetközileg elfogadott átlagos filmsebesség.

A munkaidő vége (1895)

1895-ben december 28-án került sor a történelem egyik leghíresebb filmvetítésére. A helyszín a párizsi Grand Café volt. Az előkelő vendégek azon az estén egy frankot fizettek, megnézzék a Lumiére fivérek huszonöt perces műsorát, amely tíz egyenként kb. egyperces filmből állt. Az egyik közeli felvételen mutatta be Auguste Lumiére-t és feleségét, ahogy a kisbabájukat etetik.

Baba ebédeltetés (1895)

Egy másik felvételen pedig egy komikus jelenetet (mely később A megöntözött öntöző néven vált ismerté), amelyben egy fiú rálép egy locsolócsőre, és a víz a kertészre fröcsköl.

A megöntözött öntöző (1895)

A Lumiére vállalat operatőre, Eugéne Promio nagy hatást gyakorolt ötletével, hogy felvevőgépét mozgó csónakokra helyezte.

Egyiptom: Nilus-parti látkép (1896)

Paul

Edison kinetoszkópját 1894-ben novemberében ismerhette meg a londoni közönség, s a gépeket bemutató terem a sikeren felbuzdulva felkérte a fényképészeti felszereléseket gyártó R. W Pault, hogy készítsen számára még néhány gépet. Mivel Edison nem szabadalmaztatta kinetoszkópját az Egyesült Államokon kívüli felhasználásra, Paul így szabadon eladhatta másolatait bárkinek. Mivel Edison csak azokat a mozisokat látta el filmekkel, akik az ő gépeit bérelték, így Paul kénytelen volt megalkotni saját kameráját, és a lemásolt kinetoszkóphoz használható filmet gyártani. Más feltalálókkal ellentétben Paul nem bérbe adta, hanem árusította gépeit. Ez egyrészt felgyorsította a filmipar terjedését Nagy Britanniában, másrészt ellátta a külföldi filmkészítőket és vetítő gépészeket, akik máshonnan nem tudtak gépeket beszerezni. Közéjük tartozott a korai korszak egyik legfontosabb rendezője George Meliés. Paul 1896-ban készítette el Az ikrek zsúrja (Twins’ Tea Party) című filmjét melyben két bájos gyermek civakodását és kibékülését mutatta be.

Az ikrek zsúrja (1896)

Pathé

Nem sokkal a film feltalálása után alakult meg két vállalat, amelyek a későbbiekben vezető szerepet játszottak a francia filmiparban.

Charles Pathé fonográfus és filmforgalmazó volt. 1890-es évek elején. 1895-ben vásárolt meg néhányat Paul kinetoszkóp-másolataiból, s a következő évben létrehozta a Pathé Fréres vállalkozást. Pathé filmjei kezdetben nem voltak túl eredetiek Meliéstől s az angol és amerikai filmekből vettek kölcsön ötleteket. Az Angliában akkor divatos eljárást alkalmazva úgy vett filmre jeleneteket mintha látcsövön át szemlélődne a kamera. A filmek nagy sikert arattak, és a vállalat megkezdte külföldi terjeszkedését is. Irodát nyitottak Londonban, New Yorkban, Moszkvában, Berlinben. 

Pathé film Londonról (1890-es évek)

Gaumont

Legfőbb franciaországi riválisa egy kisebb cég volt, amelyet a feltaláló Léon Gaumont alapított. A Gaumont 1897-ben kezdett filmeket gyártani. Ezek többnyire Alice Guy, az első női filmrendező filmjei voltak.

Alice Guy: The Cabbage Fairy (1896)

Különösnek tűnhet, hogy vajon miért vonzották ezek a filmek a nézőket. Egy kis képzelőerővel rájöhetünk, hogy ugyanazért érdeklődtek a film iránt, mint mi. A korai filmek minden típusának van megfelelője a mai médiumokban. A napi események felvillantása sok hasonlóságot mutat a mai tévéhíradók rövid vágóképeivel. A korai tájfelvételek távoli országokkal ismertették meg a nézőket, úgymint manapság a dokumentumfilmek.  Az akkori kezdetleges cselekményekre épülő filmek, a mai különböző műfajú játékfilmek megfelelője.

Forrás:

Thomson, Kristin – Bordwell, David (2007) A film története, Palatinus Kiadó, Budapest